Lássuk a jövőt – kell egy vízió!

A kis- és középvállalkozások esetében a teljesítmény hasonlóan értelmezhetjük, mint a nagyvállalatoknál. Gyakorlatilag el kell képzelni egy jövőbeni állapotot, majd elérni azt. Ha elértük, kijelenthetjük, hogy jól teljesítettünk. E két sor után már minden tapasztalt vezető hallja a belső hangot: „Legyen stratégiád!”. Ez valóban így van, kell egy stratégia. Ez viszont nem is olyan egyszerű egy KKV esetében. A tulajdonos-vállalkozók közül kevesen mondhatják el, hogy ráértek az üzletük fejlesztése mellett menedzserképzésekre jár, ahol megannyi stratégiaalkotó módszert és technikát sajátítottak el. Mindenki megkönnyebbülhet, mert nincs ezekre feltétlenül szükségünk a siker érdekében. Nagyon sokféle stratégia létezik a módszeresen összeállított, közel 100 oldalban leírt formális szövegtől a vállalkozás dolgozói fejében meglévő naponta többször felemlegetett vízióig. Egy lényeges és közös dolog van bennük, hogy mindegyikben látni kell a cég jövőbeli portréját. Ezért fontos a teljesítmény szempontjából, hogy milyennek látjuk a jövőt, a cégünk jövőjét.

A kulcs, a vállalkozó (tulajdonos)

A stratégiai felfogások közül létezik egy irányzat, amely kulcsszerepet ró a vállalkozó személyére, arra a szervező erőre, amelyik összetartja, irányítja, és aktív szereplőként segíti a vállalkozást. Tőle függ a vállalkozás működése, kultúrája, jövője. Ez a vállalkozói stratégiai iskola. Ez a stratégiai megközelítés kiválóan alkalmazható a KKV-ra, miszerint a vállalkozó saját jövőképe alapján személyesen irányítja cégét a siker felé. A lényeg tehát a vízió, ahogyan a vezető a vállalatát látja a lelki szemei előtt. Ez sok esetben nagyon banálisan hangzik, de üzleti példák és esettanulmányok ezrei igazolják, hogy a legegyszerűbbnek tűnő ötletek, milyen nagyszerű eredményeket hoztak, miután a vállalkozó beteljesítette a vízióját.

A vízió tehát „a stratégia mentális megjelenése, amely a vezető fejében megszületik, vagy legalábbis ott fejlődik ki.” (Mintzberg definíciója) A vízió nem számokban, nem konkrét célokban jelenik meg, inkább egy képként kell elképzelni, amely könnyen kapcsolható a vállalkozóhoz, és így az egyszemélyes vezetés hétköznapjaihoz. Nem arról van szó, hogy a kisebb, gyakran hátrányosabb helyzetben lévő szervezeteknek nincs szüksége stratégiára, hanem az amúgy is nehezebb pénzügyi helyzetük és kis üzemméretük miatt nehezen tudnak forrást biztosítani tanácsadó, piackutató cégek szolgáltatásaira. A vállalkozói iskola, bízik a vállalkozó tapasztalatában, a felhalmozott tudásában ismeretei alapján képes jövőképet teremteni. Ha tényleg vezető a vállalkozó, akkor a vízióra összpontosítva, a szervezet érzelmi és szellemi erőforrásait mozgósítja, a vállalkozása értékekre, az elkötelezettségére próbál hatni. Ezzel szemben a menedzser típusú vállalkozó a fizikai erőforrásokkal, technológiával, az emberi szakértelemmel, a vállalat tőkéjével dolgozik. Összefoglalva a menedzser koordinálja a jelent, a vezető pedig látja a jövőt. A KKV-knak a hosszú távú sikeres működés érdekében sokkal inkább vezetőkre van szükségük, mint menedzserekre.

A kis- és középvállalkozásokról szóló elemzésekben máig megtalálhatjuk a következő jegyeket: a rugalmasság, a változások gyors adaptációja, a relatív egyszerű folyamatok támogatják a nagy ugrásokat és a hirtelen váltásokat, a változások egyszerűbb menedzselése. A kis- és középvállalkozások többsége növekedés-orientált. Ezt kívánja a piaci környezet, a gazdasági-technológiai fejlődés, de ez a növekedés fakadhat a vállalkozó belső „sikerszükségletéből” is, amely által folyamatos növekedésre ösztönzik az általuk irányított szervezetet.

A vízió – a jövőkép

A vállalkozói iskola elmélete alapján tehát lehetséges menekülő út a jó vízió. Mégis milyen a jó vízió?

Bennis és Namus harvardi professzorok a Transzformatív vezetés című könyvükben nagy hangsúlyt helyzetek a vízió szerepére: „A vízió olyan cél, amely hívogat… Azt is figyeljük meg, hogy a vízió mindig egy jövőbeli állapotra vonatkozik, olyan helyzetre, amely ma még nem létezik és eddig még soha sem létezett. A vízió birtokában a vezető képes megteremteni a szervezet jelenét a jövőjével összekötő, nagyon fontos hidat.”

Gyakran mondják, hogy ez vagy az a vezető rögeszméje, de tényleg erről van szó? Gondoljuk át újra! Lehet, hogy ez az a vízió, ami sikert és növekedést hoz. Rengeteg példával tudunk szolgálni: Egyik régi történet egy kanadai ruhagyárosról szól, aki főként fehérneműket készített. Mikor észrevette, hogy megcsappant a melltartók és harisnyák forgalma körülnézett a piacon, hogy mi lehet ennek az oka. Akkoriban egy francia cég jelent meg a piacon, egy egybeszabott egyszerű modellel és a következő szlogennel: ”Mintha nem is viselne melltartót!”. Látva a sikert az említett gyáros már ment is a franciákhoz, hogy megszerezze a gyártási licencet. Bár nem kapta meg, de sokat jelentett a tárgyalás maga is – az új felismerés, hogy a piacon nem a melltartó-nélküliség motivál, hanem a könnyedebb viselet. Ezzel új irányt vett a gyártása, és nem hogy kivonult volna a melltartó üzletből, hanem még nagyobb piaci részesedést szerzett.

Sokan vélik úgy, hogy a vízió váltja ki a tervezés bizonytalanságait. Látható, hogy a vállalkozói stratégiai koncepció a teljesítménycélokat a vállalkozó víziójából származtatja, így a stratégiaalkotás csak félig lesz tudatos folyamat. Ennélfogva a stratégiai vízió képlékeny alakítható marad, és az menetközben bontakozik ki, alakul tudatossá. A szervezet hasonlóképpen „hajlékony” és alakítható marad, könnyen reagál a vezető iránymutatásaira.

Ha a vízió megvan, ráléphet a vállalkozás a kijelölt útra, és a kialakíthatja azokat a folyamatok, amelyek az érintettek érdekeit szolgálják. Így lesz képes mérhető (teljesítmény)célokat állítani maga elé, amelyek egy célrendszert alkotva sikeres, hosszú távon működőképes üzletmenetet biztosíthatnak.

Ezek a gondolatok fogantak egy múlt hétfői workshop élményéből.